| Észak- Afrikai országok néhány jellegzetes tánca |
|
|
|
A hastánc több ezer évvel ezelőtt Észak-Afrika és Egyiptom környékén keletkezett. Eredetére több magyarázat született, valójában azonban egyiket sem sikerült tudományos tényekkel alátámasztani. Az egyik hipotézis szerint kialakulhatott törzsi termékenységi táncból,
amiről azt érdemes tudni, hogy a törzs nőtagjainak termékenysége általában egyazon fogalomkörbe tartozik a termőföld bujaságával és hozamával, így egy táncon belül lehet róluk az istenekkel, szellemekkel kommunikálni. Marokkóban és a Közel-kelet egyéb részein a nők végeztek a hastáncra emlékeztető hasi mozdulatokat, amikor gyermekszülésre készültek. Az orientális tánc eredetileg nem színpadi tánc volt, hanem az arab asszonyok egymás között táncolták, egymást tanították a táncra. Ennek az emlékét őrzi az a marokkói és algériai tradíció, hogy a házasság előtt az anyós előtt kell a leendő feleségnek a tánctudását bizonyítania. Egy másik hagyomány alapján az esküvőkön Schikhatt táncosok táncolnak. A Schikhatt a „sheika” vagy a „sheik” szóból származik, melynek jelentése „a tudás birtokosa”. Marokkóban azért hívják őket az esküvőre, hogy megismertessék az ifjú arát mindazzal, amit a nászéjszakán elvárnak tőle. Mindent a tánc és a pantomim nyelvén mondanak el, s a mozdulatok egy része ízléses, más része viszont nem. A táncot – amelyet csupán férjezett asszonyok adhatnak elő, mivel kizárólag ők rendelkeznek érzéki ismeretekkel – átszövi a humor. A Guedra a Szaharában élő tuareg berberek Kék Népének tánca, de jelen van Mauritániától Marokkón és Algérián át Egyiptomig mindenhol. A hosszú ideig tartó szárazság és a gazdaságio nehézségek miatt a kékemberek Marokkóban telepedtek le. Miért hívják a népet kéknek? Mert kedvelik az indigó-„köveket”, amelyekkel a kelméket színezik úgy, hogy a „köveket” porrá zúzzák, majd a port az anyagba dörzsölik. Az ily módon kezelt textilből varrott ruha megfogja viselője bőrét, és mivel a sivatagban nem tudnak naponta zuhanyozni, az emberek bőre valóban kékes árnyalatot ölt. Ez a kék por egyúttal védi is a bőrt a sivatagi napfény szárító hatásától és a hőségtől, mivel magába zárja a természetes nedvességet és rendkívül hatásos fényvédőként is funkcionál. A kékemberek matriarchális társadalomban élnek, a nők nem hordanak fátylat, a férfiak ezzel szemben szerényen eltakarják orrukat és szájukat a több méteres gézfátyol végével, amelyet turbánként tekernek a fejük köré. A nők mindenben egyenrangúak a férfiakkal, sőt talán még több joguk van. A Kékemberek számára a guedra nemcsak tánc, hanem szertartás is, amelyen bárki részt vehet, bár a központi alakok a női guedrák. A guedra célja nem a gonosz szellemek kiűzése vagy a gonosz helyek megtisztítása, hanem az, hogy minden jelenlévőt azzal a „jó energiával”, békével és spirituális szeretettel töltsön fel, amely a guedra lelkéből árad ujjain és kezén keresztül. Tehát a pozitív energiákat hozza ki a jelenlévőkből. A guedra éjszakai szertartás, amelyet vagy egy nagy sátorban, vagy a szabadban holdfénynél, a tűz mellett adnak elő. Ha előadásként adják elő a közönség előtt, rendszerint körben táncolják. A szív ritmusára szóló dobok mellet éles, torokhangú kiáltások hangzanak fel, s a kántálás egyre erősödik.
|
||||






