| Ékszer és testfestés jellegzetesége a törzsi táncban |
 |
 |
|
ÉRMÉK: Az érmék a tradiciónális közel-keleti ékszerek elmaradhatattlan darabjai. Gazdagságot jeleznek, de lágy, csengő hangjukkal kellemes díszek is. Az algériai Ouled Nail törzs tagjai az érméket hosszú fekete szalagra varrták fel, amelyet mellkasukon kötöttek át, vagy függőleges csíkokban lógatták le a gallérról. Az afgán asszonyok
érmékkel ékesítették blúzaikat és pruszlikjaikat. Egyiptomban a Ghawazee táncosok érméket, kagylókat, tükröket varrtak ruháikra. Gyakran a ruhát teljesen befedték az érmék. A mai érmékkel díszített öv eredete Marokkóra nyúlik vissza, ahol a lányok már az 1900-as évek elején varrtak érméket szoknyáikra és csípőkendőikre. Az érméket gyakran csengettyűkkel helyettesítették, amelyet gazdagon alkalmaztak az indiai ékszerek mellett. BOKA ÉS CSUKLÓLÁNCOK: Az autentikus bokaláncok (Marokkóban redifnek, Tunéziában Khekalnak hívják) és csuklóláncok(Tunéziában swar a neve) csodás nehéz díszek. Vastag drótból vagy finom láncokból készültek.Gyakran csuklópánttal látták el és egyenes dísztűvel záródtak, vagy mandzsettaként megmunkált darabok voltak. A tüskés bokaláncok sem ritkák, rendeltetésük, hogy megvédjék a viselőt. Bár a legtöbb üreges és könnyű, jelezve, hogy a védelem ma már sokkal inkább spirituális, mint fizikai. NYAKLÁNCOK ÉS FÜGGŐK: Manapság a leggyakoribb hagyományos nyaklánc az érmékkel ékesített gallér. Díszítették színes üveggel, gyöngyökkel is. A medálok és amulettek a gazdagságon túl is hordoztak jelentést. Gyakorta vallásos vagy más különleges célból viselik. A henger formájú amulettek, gyakran tartalmazzák a Korán egyes részleteit. Más amulettekben vörös kalcedon volt, amely védte a várandós anyákat. A tunézai nők hosszú, lelógó ezüstdíszeket viseltek, míg az üzbég asszonyok arany és türkiz díszeket hordtak homlokukon. FÜLBEVALÓK: Eleinte a nagyméretű fülbevalókat (halaq) is medálnak nézték, ugyanis nem minden fülbevalót viseltek a fülcimpában. A nehéz vagy nagy fülbevalókat általában a fejdísz külső részéhez rögzítették. Az ománi nők néha nyakláncukra akasztották, a marokkóiak pedig a hajukhoz rögzítettkampókkal támasztották meg nagy füldíszeik súlyát.Jelenleg a törzsi kosztüm jellemzője a gazdag ékszerhasználat, túrbán, színes tollak, kagylók. Általában használt ékszerek Afganisztánból és Indiából származnak. TESTFESTÉS: A HENNA testfestés, vagy ahogy Indiában nevezik, a MEHNDI a díszítés egy formája, amelyet az iszlám világban sok helyen megtalálhatunk.A henna természetes, növényalapú festék, amelyet jellemzően a bőrre visznek fel pépformában. Amikor órákkal késöbb a pépet eltávolítják, a növény erőteljes vöröses-barna foltok hagy maga után, amely akár három hétig is látható a bőrön.Az indiai minták finom vonalú virágdíszekből, absztakt kacskaringókból állnak. Jellemzően esküvőkön használtak henna-díszítést, a táncosok tenyerére is rajzoltak, hogy a nézők nagyobb távolságból is láthassák.Az afrikaiaknál díszítésként inkább vastag vonalú geometrikus alakzatokat találunk. Marokkóban is hennát használtak kéz-és lábfejük hagsúlyozására. A Guedra nevű szerelmes táncnál például a mehndi festés arra szolgált, hogy a táncosnő ujjaiinak hullámzó mozgására irányítsa a figyelmet.Az arabok a kéz-és lábfejen elhelyezett nagyobb virágmotívumokra helyezik a hangsúlyt. Egy régi arab mondás miszerint "Ha nem igazat szólok, ne nyújtsam többé hennázásra a kezem" arra utal, hogy ez a szépítkezés igen jelentős volt a Közel-Keleten.
|
||||
Kedvencekhez ad:
2008 fesztivál - ajánló:
2007 fesztivál - ajánló:
2006 fesztivál - ajánló:
